A Gabo kiadó 2015-ben jelentette meg magyarul az egyik új disztópiát, ami a Vörös királynő névre hallgat. Hamar híre ment a sorozatnak, ugyanis többen panaszkodtak átfedésekre más hasonló témájú könyvekből. Utána néztem, mire gondolhatnak az olvasók és az eredmény úgy gondolom, magáért beszél. Lássuk hát, én mit láttam a sorok mögött:

(kép)

AZ ISKOLÁBAN TANULTUNK AZ ELŐTTÜNK LÉTEZETT VILÁGRÓL, az angyalokról és istenekről, akik az égben laktak, és szelíd szeretettel uralkodtak a Földön. Egyesek szerint ezek csak mesék, de én nem hiszem.

Még mindig uralkodnak fölöttünk az istenek. Lejöttek a csillagok közül. ÉS MÁR NEM SZELÍDEK.

A közrendű, nyomorgó Vörösök az Ezüstök uralma alatt élnek, akik isteni hatalommal bíró harcosok.
Mare Barrow, a tizenhét éves falusi Vörös lány számára úgy tűnik, soha semmi nem fog megváltozni.
Mare az Ezüstök palotájába kerül, hogy azok között dolgozzon, akiket legjobban gyűlöl. Hamar felfedezi azonban, hogy vörös vére ellenére ő is halálos hatalommal bír, amely az Ezüstök uralmának végét jelentheti.

A hatalom játszmája azonban veszedelmes, és ki tudná megmondani, hogy ebben a vér által kettéosztott világban ki kerül ki győzedelmesen?

Egy újabb disztópia került terítékre, de nem is akármilyen. Nagyon tetszett és magával ragadott a történet, ahogy beleszőtte az írónő a fantasy elemeket. Egy világ, ahol elnyomásban élnek az emberek és vezetőik ezüst vérűek és különleges képességekkel bírnak. Uralják az elemeket. Magnetonok, vérgyógyítók, nimfák, suttogók, melákok és még sok másik tehetséggel bíró kaszt. A történet alapjául egy vörös vérű, elnyomott kasztból származó lány szolgál. Váratlan események következtében a királyi család hercegének menyasszonya lesz. Majd innen indul a történet izgalmas része. Nem lehetett letenni a könyvet. Minden fejezetben újabb és újabb váratlan események történek, ami magával ragadta az olvasót. Mindenesetre, ez az új könyv nagy port kavart a könyves oldalakon, de mindennek van egy rossz oldala is sajnos.

(térkép)

Ugyanis nem csak én, de több olvasó is panaszkodik, hogy több könyvhöz nagyon hasonlóra sikeredett. Ha úgy vesszük a hercegnőválasztásnál kicsit Kierra Cass – A párválasztó c. regénye érződött. Olvasás közben nekem mégis leginkább Suzanne Collins – Az éhezők viadala c. trilógia könyveinek hatása érvényesült. Első szembetűnő hasonlóság, hogy elnyomva élnek kis városokban, nagy nyomorban katonákkal felügyelve, pont, mint a körzetek Collins könyvében. Minden második héten egy arénába terelik őket kötelező részvétel címszóval, pont, mint a bajnokok kiválasztásánál. Mare húga, Gisa, példamutató, tökéletes lány, amíg nem történik egy baleset, mint Prim esetében. Egy szerencsés találkozás folytán Mare a királyi családhoz kerül szolgálónak, majd egy baleset folytán kiderül, hogy különleges képessége van, így kiragadják őt és egy hazugsággal a királyi családba akarják beházasítani, ezzel csökkentve a vörösek lázadását. Miss Everdeennek is a lázadások elnyomása volt a feladata, de miután csatlakozott a lázadókhoz ő lett a fő jelképe. Mare szintén csatlakozott a Vörös Gárdához és őt akarták a lázadás élére tenni. Még sorolhatnám a sok hasonlóságot, amit tapasztalni lehetett, de akkor egész nap itt ülnének az emberek. Amit még furcsának találtam a történetben, hogy a királynő képessége az elmeolvasás volt. Számomra érthetetlen, hogy mindig a lázadáson jár főhősünk agya, mikor a királynővel találkozik. Ha mindennek a tudatában van, akkor nem az lenne az első dolga a karakternek, hogy elterelje gondolatait esetleges lebukás veszélye miatt? Ezen nehezen lehet túltenni magunkat, de szerencsére ki nem mondott magyarázatot kaphat az olvasó a kérdésére. Ugyanis a nagy fordulat után kiderül, hogy minden…

(rajz)

Nem fogom lelőni a könyv csattanóját. Sajnos nagyon sok minden kiderül a lázadókról, így nem tudni, hogy sikerül-e véghezvinni az ügyüket, vagy a biztos bukás felé tartanak. Akinek sikerült felkeltenem az érdeklődését a könyv iránt bátran vágjon bele az olvasásba, de ne tegye magasra a mércét. A nagy elvárásokat sajnos nem ugraná meg a történet és csalódás lenne az olvasónak. Természetesen részemről folytatni fogom a sorozatot, még ha annyira nem is hallottam jókat a második kötetről és kíváncsian várom az újabb történéseket.