„Hogyan jutok ki ebből a labirintusból?”- a kulcsmondat

 (kép)
“Első pia
Első balhé
Első csaj
Utolsó szavak

A tizenhat éves Miles Haltert elbűvölik a híres emberek utolsó mondatai és unja otthoni biztonságos életét. A középiskola után rábeszéli szüleit, hogy írassák be egy bentlakásos iskolába, mert abban bízik, ettől talán megváltozik addigi unalmas élete. Itt ismerkedik meg Alaska Younggal, az okos, vicces és halálosan szexi lánnyal, valamint Chippel, az ösztöndíjas zsenivel, aki kollégiumi szobatársa lesz.
Százhuszonnyolc nap alatt Miles élete gyökeresen megváltozik, miközben Alaskát önpusztító viselkedése a végső tragédia felé sodorja.

John Green Alabamában járt bentlakásos iskolába, amely nem sokban különbözött az Alaska nyomában Culver Creekjétől. Az Alaska nyomában az első regénye.”

Meg kell mondjam, hogy első regénynek nagyot ütött az Alaska. És ha az én elsőm fele ilyen jó lesz, akkor már jó úton leszek. És azt is meg kell mondjam, hogy mekkora baromság a könyv leírása. A középiskola után, mint tudjuk egyetem jön, tehát egyértelmű, hogy hősünk, a csirkelábú „Pufi” a középiskolai évei során vált sulit. Főleg, hogy a szöveg azzal kezdődik, hogy 16 éves… :(

A rajongók mondhatni egy érme két oldalaként kezelik az Alaskát és a Papírvárosokat. Mindkét mű hasonló témát dolgoz fel és sok a közös elem, de mégis teljesen más a két történet. Miles (Pufi) és Q a két történet főhőse életében gyökeres változást idéz elő egy-egy lány. A két fiú a túlidealizálásig rajonganak értük, s emiatt rájönnek, hogy nem is ismerik a lányokat igazán. Aztán mindkét történetben jön egy fordulópont, amely után a hátrahagyott morzsákat követve, Miles és Q elkezdik megismerni Alaska és Margo igazi személyiségét, s elfogadni azt.

Ennél a leegyszerűsített alapfelállásnál véget is érnek a különbségek, és két kiemelkedő regényt kapunk. Mivel az Alaska nyomában egy bentlakásos iskolában játszódik, alkalmunk nyílik jobban megismerni a mellékszereplőket is, ami számomra hatalmas pozitívum. John Green az erős karakterek mestere, és ez az Alaska esetében talán a legnyilvánvalóbb.

 (kép2)

Negatívumnak annyit tudok mondani, de ez sem igazán az, hogy ez a történet összetöri, megrágja, és kifacsarja az embert. Kb. 2 éve olvastam először, de a mai napig, ha eszembe jut, akkor napokig agyalok rajta.

Nagyon magával ragadó történet, teljesen realisztikus, nem erőltetettek a karakterek, és az ember elhiszi, hogy ez a történet akár igaz is lehet.

A poszt végére egy kis érdekesség: az USA-ban néhány iskolakerület betiltatta a könyvet, mert elég felnőtt témákkal foglalkozik. 

A film: Hát az évek óta készül. Akkora siker lett már a megjelenésekor, hogy rögtön meg is akarták filmesíteni, de nem jött össze. Aztán a Csillagainkban a hiba, és a Papírvárosok sikerén felbuzdulva a Paramount ismét belevágott. A szereplőválogatás befejezéséig sem jutottak el. Tavaly nyáron jött ki az utolsó hír róla, amikor John Green a Twitteren adott hangot felháborodásának, hogy a stúdió nem kommunikál vele, konkrétan a telefont sem veszik fel neki, és a jogokat sem hajlandók visszaadni. :/