“Failing to catch me at first keep encouraged,

Missing me one place search another,

I stop somewhere waiting for you.”

“Ha nem is találsz rám rögtön, ne veszítsd el bátorságod,

Ha egyik helyen nem találsz, keress a másikon,

Valahol megállok, és várok reád.”

(Walt Whitman: Song of Myself/ Ének magamról)

“I’m in love with cities I’ve never been to, and people I’ve never met.”/ “Szerelmes vagyok városokba, hol még nem voltam, s emberekbe, akiket még nem ismerek.”

 (kép)

Szándékosan választottam ezt a két idézetet a bejegyzés kezdetére. Az első idézet Walt Whitman Ének magamról című versének záróversszaka. A vers és a könyv története szorosan összefüggnek, mint a fűszálak. Számomra nagyon fontos a könyv is és a vers is, és csak ajánlani tudom mindenkinek mindkettőt.

A második idézet egy fanart képről származik, melyet John Green egyik rajongója tett fel a Tumblr-re. Azonban annyira illik a Papírvárosokba, hogy először maga John Green is azt hitte, hogy ő írta. Azóta pedig együtt használják ki az idézet sikerét és John is elkezdte promótálni a termékeket, melyeken az idézet van.

Leírás:

Quentin Jacobsen egész életét azzal töltötte, hogy távolról csodálta a hihetetlenül kalandvágyó Margo Roth Spiegelmant. Így aztán, amikor a lány nindzsának öltözve kinyitja Quentin ablakát, bemászik rajta az életébe, és magával invitálja egy nagy fantáziával kitervelt bosszúhadjáratra, a fiú vele tart. 
Egész éjszakás kalandjuk után új nap veszi kezdetét, s amikor Q megérkezik az iskolába, megtudja, hogy a mindig is enigmatikus Margo ezúttal valódi rejtéllyé lett. Hamarosan kiderül azonban, hogy vannak bizonyos nyomok, amelyek felderítése csak rá vár. Ezzel olyan csapongó kaland veszi kezdetét, amelynek során minél közelebb kerül, annál kevesebb tárul fel előtte a lányból, akiről azt hitte, jól ismeri. 
A Printz-díjat elnyerő John Green azzal a ragyogó szellemességgel és izzó érzelmi őszinteséggel tér vissza, amely olvasók egy egész új generációját hozta lázba.

Igazából sok értelmét nem látom, hogy két részre szedjem a kritikát, hiszen csak annyi „negatívumot” tudok mondani, hogy Angela kaphatott volna több szerepet a könyvben, hiszen, mint a filmből és a könyvbéli említésekből kiderült, nagyon szuper karakter lehetett volna.

Mint John Greentől megszokott, a Papírvárosok is a felnőtté válás rögös útját mutatja be. A szereplők – csak a fontosabbakat felsorolva – Quentin, Margo, Ben, Radar és Lacey egy hónapra vannak a középiskolai ballagástól, amely után az életük gyökeresen meg fog változni, hiszen dönteniük kell a továbbtanulásról, és ezzel együtt gyakorlatilag a jövőjükről is. (Amerikában csak az első vagy néha a második félév után döntenek a diákok a főszakról, addig bátorítva vannak, hogy minél többfajta órát vegyenek fel, hogy rájöjjenek mi érdekli őket, azonban a felvételi tavasszal van, tehát nyár elejére, már tudják, hogy hol fognak továbbtanulni)

Azonban a könyv mondanivalója ennél sokkal többről szól. A történet során Q és Margo megy át a legnagyobb változáson, s a fejlődésük egybefüggő, hiszen Q szemén keresztül látjuk Margot. A Papírvárosok fő témája az Alaska nyomában egy variációja. Mindkét könyv fő témája, hogy mennyi minden lakozik az általunk idealizált emberek álarca mögött. A Papírvárosok ezt tovább viszi, s mind Q, mind az olvasók rájönnek, hogy ha az ember túlidealizál valakit, akkor nem lesz képes látni a valódi személyt. Ezt a folyamatot John Green zseniálisan mutatja be Margo nevével, ahogy az istenített Margo Roth Spiegelman átalakul csak Margová.

 (kép2)

Lezárásként még a filmről ejtenék pár szót. Nem az volt, amit vártam. Ez nem jelent rosszat. Az a helyzet, hogy szerintem John Green és az írók, már a munkálatok során jöttek rá, hogy ezt a könyvet nem lehet megfilmesíteni. A párbeszédek, amik a lapon jól hangzanak, a való életben vagy a filmvásznon nagyon természetellenesek. Szerencsére nem sok ilyen került bele a filmbe, valamint a történeten is változtattak a készítők, de csak annyit, ami élvezhetőbbé tette a filmet. Én személy szerint teljesen különálló egységként kezelem a könyvet és a filmet, mert így mindkettő kiemelkedhet a maga kategóriájában. Összehasonlítani nem érdemes őket. 

Végül egy kis érdekesség. A papírváros fogalom a félbehagyott városokat vagy városrészeket jelenti. Floridában, ahol a regény játszódik sok ilyen van, de akad más államokban is. Azonban a címnek van egy mélyebb jelentése is, de ez olvasáskor kiderül.