"Bexi kezd besokallni a popszakmától. A lehetőség, hogy folytathatja tanulmányait, ráadásul olyasmivel foglalkozhat, amit igazán szeret, miközben megmaradnak neki a barátai, Aszádék, Antiék, Körte és persze a legfontosabb, Nagy Márk… túl szép, hogy igaz legyen. 
Azután az őrült hét után a balatoni nyaralóban minden megváltozott, Bexi és Nagy Márk kézen fogva léptek be, hogy együtt nézzenek szembe a kiadó tulajdonosával, de nem biztos, hogy a kapcsolatuk kibírja mindazt, ami rájuk vár."

A befejezések sosem könnyűek, s így van ez a könyvek világában is. Az Egyszer Leiner Laura népszerű Bexi sorozatának befejező kötete. Nagyon szeretem Laura munkásságát, bár elég későn érkeztem a buliba, hiszen a Valahol megjelenése előtt olvastam el a Szent Johanna Gimi sorozatot, valamint a korábbi Bexi köteteket. Bár a Szent Johanna Gimit jobban szerettem, mégis szívembe zártam a Bexi szereplőit is, és izgatottan vártam az Egyszer megjelenésére.

Igyekszem minél kevesebbet elárulni a cselekményből, de mivel nincs még 2 hete, hogy a könyv megjelent, inkább kiteszem a figyelmeztetést.

SPOILER VESZÉLY SPOILER VESZÉLY SPOILER VESZÉLY

Az Egyszer néhány héttel a Valahol után veszi fel a cselekmény fonalát, és a Pop/rock Sztár Leszek műsor új évadának kezdőhetén játszódik. A kötet nagyrészt hűen követi a Késtél óta már megismert történetvitelt; először Beki visszatekint, hogy mi is történt vele a balatoni események óta, majd kezdődnek az új bonyodalmak az új balhés héttel. Bekinek most rengeteg elmélkedni-valója van, hiszen a Valahol végén úgy döntött, hogy folytatja komolyzenei tanulmányait és nem hosszabbít szerződést a BPRP-vel, a tulajjal való elmérgesedett helyzet miatt.

Ami már az elején kimondottan tetszett, hogy egy rövidebb-hosszabb összegzés helyett, jelen időben, részletesen meséli el Beki, hogy mi is történt vele, amikor a Késtél dal befutott. Ezért sok pluszpont jár Laurának, hiszen ez szerintem hiányzott a korábbi kötetekből.

A visszatekintés után, megtudhatjuk, hogy mi is történt a Balatonon, miután Beki és Nagy Márk úgy döntöttek, hogy szembeszállnak Baloghgal a kiadó tulajával, majd elérünk a jelen időbe, s kezdődnek a bonyodalmak, mint a korábbi kötetekben is. De nem is kicsit. Azonban a korábbi kötetekkel ellentétesen a könyv második fele már csak a szálak elvarrására fókuszál. Ez nálam egy elég vicces reakciót eredményezett: már az utolsó oldalaknál is rágtam a körmöm a stressztől újabb akadályra és/vagy valami szörnyűségre várva, és minél inkább nem jött, annál jobban féltem :D Elvégre a korábbi kötetekben végig így volt :D

Mint már megszokhattuk, a kötet ismét Beki legújabb szerzeményéről kapta a címét. Az Egyszer Beki búcsúja a popszakmától, Bexitől, és az elmúlt két év eseményeitől, és nekem a Késtéli óta ez a kedvencem. És a legjobb benne, hogy nem annak szól, akire elsőre gondolnánk. Íme egy részlet.

SPOILER HA VALAKI NEM OLVASTA MÉG A KÖNYVET:

„Egyszer azt mondtad ez a közös harcunk.

Mi ketten mindenki ellen.

Együtt leküzdjük az akadályokat,

nincs ellenfelünk. Azt mondtad egyszer.”

Az egész könyv a búcsúról szólt, és Laura nagyszerűen adta meg a hangulatot hozzá. Szépen elvarrta a szálakat, s mindenki elnyerte a sorsot, amit megérdemelt.

Azért akadt egy-két dolog ami kevésbé tetszett, mint mindig.

1. Tomi: A Nélküledben még volt némi személyisége, a Valaholban jó volt egy feszültségoldó röhögésre, de itt már sok volt. Értem én, hogy csak arra kellett, h még valami legyen Beki és Márk útjában, amikor először színre lépett, de most már csak a fejemet vertem az asztalba tőle. Az Egyszerben a megjelenéseinek 90%-a totál felesleges volt. Ebben a részben Tomi már teljesen olyan lett, mint az Instagram-mémek róla, és nekem már túl sok volt. A mémekből is, meg a karakterből is.

2. A második dolog nem feltétlenül rossz igazából. A Valahol olvasásakor, még nagyon benne voltam a lázban, hiszen kb egy hónap alatt daráltam le az SZJG-t és a korábbi Bexi részeket, mint már mondtam, így nem nagyon volt időm kritikusan gondolkodni a dolgokról közben, de fél év hosszú idő. A sorozat egyfajta történetépítésen alapul és az Egyszer kezdetekor vettem észre, hogy 5 rész után már ez is sok. Ez a kötet méltó befejezése volt egy amúgy tök jó sorozatnak, és talán az egyik legjobb rész lett, de éppen ideje volt, hogy vége legyen.

Részemről nagyon élveztem a sorozatot, imádom Laura stílusát, és azt, hogy milyen aktívan értekezik az olvasókkal, és izgatottan várom új könyvsorozatának első részét :)

És ha már a könyv zenészekről szól, íme néhány dal, ami a sorozathoz kapcsolódik.

*a kép saját, és a kiskutyám beletrollkodott a fotózásba :D