(kép)

„Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskoláskorú gyermek apjaként kell helytállnia. Miközben Harry a múlttal viaskodik, kisebbik fiának, Albusnak is meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad.

A Harry Potter és az elátkozott gyermek, J.K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne új műve, a nyolcadik Harry Potter-történet, egyszersmind az első, amit színpadon hivatalosan bemutattak. Színpadra írta: Jack Thorne.

Ez a könyv, amely a színházi próbák szövegkönyvének különleges kiadása, lehetővé teszi, hogy azok is nyomon követhessék Harry Potternek, valamint családjának és barátainak sorsát, akik nem látták a darabot. Az ősbemutatóra 2016. július 30-án a londoni West Enden került sor.

A Harry Potter és az elátkozott gyermeket elsőként a Sonia Friedman Productions, Colin Callender és a Harry Potter Theatrical Productions vitte színre.”

A Harry Potter sorozat sokkal több annál, hogy megfelelően szavakba lehessen önteni. 14 év telt el az első könyv és az utolsó film megjelenése közt. Ez alatt felnőtt egy generáció. A Potter-generáció. A hetedik könyvvel Rowling végleg hátat tervezett fordítani a sorozatnak, ám a rajongók kérlelése, és az Epilógus lezáratlan kérdései eredményeként létrejött az Elátkozott Gyermek, az első hivatalos Harry Potter színdarab.

 (kép2) A felnőtt Harry, Ron és Hermione

Hihetetlen érzés öt év után újra visszatérni a varázslóvilágba egy újabb történettel. Sőt igazából kettővel, hiszen decemberben kezdték játszani a Legendás Állatok és Megfigyelésüket. A legtöbb szeretett karakter visszatér, immár felnőttekként, szülőkként, akiknek a mindennapokkal kell megbirkózniuk. Bár fontos szerepük van, a főszerep már a következő generációé, akikkel a Halál Ereklyéi epilógusában már találkoztunk. A történet hőse Albus Perselus Potter, Harry és Ginny kisebb fia, s az ő első 4 évét követhetjük nyomon a darabban.

A szereplők mélyen ki vannak dolgozva, s nem csak az eredeti karakterek koppintásai. A történet és a bonyodalmak aktuálisak és átérezhetőek, természetesen a varázsvilág kontextusába helyezve. Legjobban Hermione karrieríve tetszett, és a felnőtt Harry is nagyon jól lett megírva. Ron sajnos elhanyagolódott a másik kettőhöz képest. És bár a könyvet egy kissé bizonytalan „Tetszik” kijelentéssel tettem le, és alapvetően tényleg tetszett, van jó pár problémám.

Amikor kijött az Átmeneti üresedés, Rowling első könyve a Harry Potter sorozat után, nagy lelkesedéssel vetettem bele magam. Pár oldal után kiderült, hogy ez nagyon nem nekem való sztori, és szánom-bánom, de azóta sem voltam képes elolvasni. DE ami hajtott, hogy azt a keveset elolvassam, az Rowling írói stílusa volt. Teljesen más történet, más műfaj, de mégis úgy éreztem hazatértem. Újra J.K. Rowling írását olvastam. Na ez az érzés meglehetősen minimális volt az Elátkozott Gyermek esetében.

 (kép3) A három szerző

Rowling azt nyilatkozta, hogy akinek problémája van a műfajjal, amikor látja az előadást, be fogja ismerni, hogy ez a történet csak így jöhetett létre. A darab elolvasása után (ami nyilván nem ugyanaz mintha látnám, szóval egyedül a kiadott szövegkönyvről tudok nyilatkozni) ezzel nem értek egyet. Bár két részre volt osztva a darab, hogy több idő legyen minőségileg kibontakoztatni a történetet, még így is kevés. Az utolsó fordulat nagyon erőltetett volt.

Elég aktív tagja vagyok még mindig a rajongói tábornak az én kis passzív módomon – sok fanfictiont* olvasok/olvastam. És sok rajongónak volt ugyanaz a néhány kedvenc eleme, amiről sokat írtak, és az egész fandom** legalábbis ismerte őket. Több ilyen elem benne volt a darabban, ami miatt számomra vesztett a történet a varázsból. Számomra az jött le a történetből és a stílusból, hogy Rowling ezt tényleg nem akarta megírni, de szereti a rajongóit és megtette értük, azonban nem akart regényszintű elköteleződést. Tehát a történet le lett zárva, olyan dolgokkal, amiről tudta, hogy a rajongók szeretnék, ha úgy lenne, és valamilyen szintű egyetértés is van köztük róluk.

Sajnálom, ha így értelmetlen a dolog, de nem akarok spoilerezni.

Lezárásként annyit mondanék, hogy tetszett a darab, úgy mint egy fanfiction. Szép, meg jó, de azért az eredeti jobb. És valószínűleg többre mentünk volna egy dvd kiadással, mint a szövegkönyvvel, hiszen a darabok nem olvasásra valók, hanem nézésre.

*a fanfiction a rajongók által írt történet

** a fandom leegyszerűsítve a rajongók összessége